Közösségeknek
Mai digitális világban eltávoldunk egymástól.
Nem beszélgetünk és nem foglalkozunk egymással.
Vannak a környezetünkben olyan szervezetek, akik a közösségért élnek és működnek. Én is tagja vagyok pár ilyen szervezetnek, alapítványnak, szolgáltató non-profit szervezetnek, alkotó műhelynek, hobbi csapatnak, volt kollegák csapatának….stb
Körülötted működik ilyen? Tagja vagy valamelyiknek?
Emellett szülők is vagyunk, gyerekek is vagyunk, társak is vagyunk…. De tényleg partnerek vagyunk a gyerekeinknek? Támogató társai a szüleinknek? Csapatagjai a vállalati kollektívának? Részt veszünk a lakókörnyezetünkben élő szervezetek, egyének életében? Aktív családtagok vagyunk? Társai vagyunk a párunknak? …. számos ilyen kérdés merül fel és látom, hallom a nemlegeges válaszokat.
Családi; közösségi kapcsolatok fejlesztése
Kétgyermekes anyaként magam is tapasztalom a digitális világ adta torzulásokat. Magamon is, gyermekeien is, szüleimen és családomon, barátokon is. És a környezetemben élőknél is.
- családi kapcsolatok elidegenedése
- gyermekek széleskörű és természeti tudásának züllése
- gyermek-szülő odafigyelés és személyes kommunikáció hiánya
- együtt és egymással töltött idő visszazsugorodása
- csapatok, baráti társaságok, kollegák, közösségek széthullása
- egymás elismerése, megismerése, elfogadása… hiányzik
És még sorolhatnám az átalakuló világban az emberi társas kapcsolatok átalakulásának, a digitalizációnak és az ezáltal kialakuló merevségnek és ridegségnek az összes érezhető jeleit. És nem is isgazán érezzük ezen rideg tényeknek a következményeit. Csak kezdem azzal, hogy a gyermek sok tradíciót, szokást, tevékenységet, a természetet és a körülvevő földi szépségeket nem is látja így nem is ismeri majd. Mi szülők tudjuk igazán mire gondolnak? Mi érdekli őket? Mi történik velük nap-mint nap? És a szüleink? Családtagjaink? Barátaink? Minket körülvevő emberek? Kinek mi a hobbija? Mi érdekli őket? Mi bántja őket? Szükségük van-e segtségre? És mi valaha kérünk segítséget tőlük? Beszélgetünk igazán velük? Találkozunk velük személyesen? Töltünk együtt időt? Úgy igazán együtt?
Sok minden az egyén, a közösség és a cél meglététől függ, de az biztos, hogy a gyerekek fejlesztése mindannyiunk közös felelőssége. Ennek egyik alapköve a már működő táborok, de ehhez kapcsolható a közösségük építése és tudásuk fejlesztése partneremmel – Böde Péter Vándor Meseíróval:
- Alkotó táborok és műhelymunkák
- Lovagi Torna
- Író-olvasó találkozók
- Vándor Meseíró Alkotóműhely – mentorálás
- folytatjuk…..
KÖZÖSSÉG ÉS CSAPATÉPÍTÉS
Számomra a közösségi munkában az a legmotiválóbb, hogy gondolkodó embereket szeretnénk magunk körül. MI ebben hiszünk!
A magyar ember pedig gondolkodó, amíg hagyják, és kikérik a véleményét, amíg ötletelhet, és jobbá tehet egy csoportot, egy közösséget, egy céget.
Mottónk: KÉTség helyett, mi EGYségben gondolkozunk!
Egymás értékeinek felfedezése. Kinek mi a fontos a munkában, az életben, a mindennapokban? Ki mit tart értéknek? Miben számíthatok a másikra (munkakapcsolatok fókusz, problémamegoldások…)? Milyen tulajdonságot, képességet, tehetséget tudok felfedezni a másikban és erősíteni magamban is? Mit tudok én magam átadni, megosztani?
Mindenképpen fontos tapasztalatom a közösségem és csapatok vezetéséből adódóan is, a csapatjátékok, szerepjátékok, szituációs játékok a témához kapcsolódva, főleg humoros, vicces formában való átadása. A játék során megértés, majd annak kibeszélése (elmélyülés) egy megosztó körben, és a továbbiakban alkalmazás a mindennapokban. Megoldásaink:
- Csapatépítők és csapat fejlesztések nem mindennapi módon
- Csapatlelkesító program
- Bolygóbolyongó
- Szeretetnyelv
- Bátorságpróba
- előadások és nyílt beszélgetések/workshopok….
- Touch for Health program (kinezológia)
- A Mese nem Mese
- ….
Érdekes lehet bármi? Szavesen beszélgetsz róla? Keress meg, hogy egyénre/közösségedre szabható programot tudjunk adni